ez a sablon sem tetszik, de most nincs kedvem változtatni rajta, pedig nagyon nem jó.

most keltem fel, álmomban józsef attilával és arany jánossal ugráltam együtt, a környezet mint egy henri rousseau-festmény, néha random belépett egy balalajka zenekar, de valami dél-amerikai öltözetben, közben homokkal raktam tele vizespoharakat, néha túl vizes volt a homok és nagyon piszkos lettem. a költőkkel beszélgettem, de nyilván se füle-se farka párbeszéd volt, pedig most legalább annyit megkérdeznék tőlük, hogy egymásról mit gondolnak, hehe. végre egy álom valami kellemes utóérzéssel.

(a költők egyébként a régész egyik nagyon kedves agymenése miatt (tényleg kedves), a balalajka pelevin miatt, a többit meg nem tudom)

különbözőek vagyunk, de...

*gyomorkorgás*

Régész: Ez egy szabályos kérdőmondat hangsúlya volt.

Évuska (magában, de ugyanakkor): Egy kérdőjel van a pocakodban!

az államvizsgája egyébként ötös lett, természetesen, szerintem én jobban meg voltam tőle ijedve mint ő,  előző este azt álmodtam, hogy én államvizsgáztam, az összes tanárom (még a középiskolás töritanárom is) bent ült és nagyon szigorúan nézett rám, de aztán happy end lett az államvizsgám vége (legalább álmomban), ugyanis amikor már nagyon késgébeestem, mert egy szót sem tudtam, a szigorú, gonosz arcokon jóságos, kedves mosoly jelent meg, és szépen elém toltak egy fügés pitét és akkor boldog voltam.

álmomban régész elkezdte idézni a blogom rá vonatkozó részeit, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha nem tudnám, miről beszél. erre kinevetett, hogy ne legyek már ilyen kis hülye, hát lehet téged nem szeretni?

álmomban régész kalácsképű volt, kicsi csíkszemekkel.

ma azt álmodtam, hogy meghalt. nem tudom elképzelni, hogyan mehetne tovább nélküle az a mindennapi élet, amelynek ő soha nem volt része. de bármennyire is próbálom, azt sem tudom elképzelni, milyen lenne, ha hirtelen a részévé válna, ha akármikor felhívhatnám, hogy szar napom volt, hiányzol, jó napom volt, hiányzol, milyen napod volt, mit ettél ebédre, mit csinálsz még ma, szeretlek, ha egy hónapban nem csak két napig ölelhetném, ha nem csak akkor mondaná, hogy kicsim, meg picike...

de ez nem az, soha nem lesz az.