ma azt álmodtam, hogy meghalt. nem tudom elképzelni, hogyan mehetne tovább nélküle az a mindennapi élet, amelynek ő soha nem volt része. de bármennyire is próbálom, azt sem tudom elképzelni, milyen lenne, ha hirtelen a részévé válna, ha akármikor felhívhatnám, hogy szar napom volt, hiányzol, jó napom volt, hiányzol, milyen napod volt, mit ettél ebédre, mit csinálsz még ma, szeretlek, ha egy hónapban nem csak két napig ölelhetném, ha nem csak akkor mondaná, hogy kicsim, meg picike...

de ez nem az, soha nem lesz az.