négy és fél éve ismerjük egymást. ennyi időnek kellett eltelnie, hogy végre elkezdjünk beszélni a szexuális életünkről egymásnak az exemmel. pontosabban most ő az övéről, én az enyémről. érdekes észrevenni, hogy ez  mennyit számított volna akkor, amikor még együtt voltunk (no meg az h veszekedéskor ne a narancsbőrös seggemet kezdje el először emlegetni, de ez most lényegtelen)

ír nekem sms-t, hogy jól vagyok-e, reggel nyolcra odajön elém a kolihoz és hoz nekem szendvicset, hogy ne éhezzek nap közben és elkísér és hosszan megölel, milyen milyen édes, régész pedig megharagszik rám, mert nem alszom nála, mert másnap fél nyolcra megyek orvoshoz, mert éjszaka fogta magát az egyik anyajegyem és hirtelen leszakadt és  összevérezte a szép madárkás felsőmet, és most félek, hogy meg fogok halni.*

felvetettem a kérdést az exnek, hogy vajon csak addig lenne ilyen kedves velem a biokémikus, amíg meg nem fektet, azt mondta, hogy ismerve engem nem kell sokáig várni arra, hogy kiderüljön. akartam neki mondani, hogy én már tisztességes lány vagyok és soha nem tennék ilyet, de biztos kiröhögött volna, nem mellesleg lehet, hogy jogosan, így elnézve a sötét múltamat.

*most már kiderült, hogy nem fogok meghalni, legalábbis nem ettől, de tegnap még nagyon meg voltam ijedve.