ja, a mávnál meg ma megmondták, hogy a vonat nem 30, hanem mindössze 29 percet késett, úgyhogy ne is próbálkozzak a helyjeggyel.

a kurva anyád!

meghirdetsz egy állást, felhívsz, egy másik cég nevén jelentkezel be, hogy elmenjek a szaros interjúdra, hogy reménykedjek, hogy lesz egy állásom, ahol beszélhetek a nyelveken, amiket megtanultam, hogy normális környezetben lehetek, hogy embernek néznek? hát mit képzelsz magadról, te fasz? egy papírról olvasod fel azt, amiről tájékoztatnod kéne engem, azt, hogy mi lesz a dolgom? ha megkérdezem, hogy mennyi fizetést kapnék, ha ezt a szart csinálnám, van pofád azt állítani, hogy az 500 ft-os órabér az jónak számít? két hónap után kaphatok céges telefont, addig a sajátomról végezzem a "munkát", ezzel az órabérrel még kerüljek mínuszba miattad, te gyökér? csak és kizárólag nyugdíjasokat hívjak fel, mert őket egyáltalán nem érintette a gazdasági válság, hát hol élsz te, bazmeg? tudod mit bazmeg, dugd fel anyád picsájába a kurva bioptron lámpádat meg a biofoton szkenneredet meg az összes átbaszós lehúzós faszságodat, na.

rohadtul ideges vagyok.

paraszt

-Szia, vesztek könyveket? (-kérdezte a leány, aki fél óráig telefonált a bolt ajtajában sűrű bazmegeléssel és "én elsőosztályú nő vagyok*" kijelentésekkel, no már akkor éreztem, hogy a szívembe fogom zárni)

-Igen, veszünk.

-Jó, mert meghalt az albérlőm, és most eladom a cuccait.

-Öööö...oké...milyen könyvek?

-Angol könyvek, amiket én nem értek. Szörnyű, valami műfordító volt a szerencsétlen, nem hiszem el, hogy nem bírt úgy meghalni, hogy valami használhatót is hagyott volna maga után nekem.

*nagyon nem volt az

vannak ezek az előre szépen átgondolt beszédek magamban, hogy a(z ex)főnökömnek megmondom egyszer jól, hogy egy szarszemétfos,*  meg hogy az egyetemen megmondom, hogy igen, azért nem jártam be az első hónapban túl sokat, mert nem tudom feldolgozni, ha meghal valaki körülöttem, és képtelen vagyok úgy bemenni egy órára, hogy nem készültem rendesen, meg a régésznek is jól megmondom, hogy figyelj bazmeg szeretlek, és gyere, legyen itt az életed velem, legyen egy életünk együtt, ne csak a neten beszéljünk elalvás előtt, csináljuk, ahogy ezt az egészet csinálni kellene, mert ez így nem vezet sehová és ez nekem nem olyan jó, amilyen jó lehetne veled, na. 

de hát ugye gyáva vagyok. csak azt remélem, hogy egyszer valahol csak elmondom, amit kell, és akkor már a többi is könnyen fog menni, vagy nem. (a szeretlek vagy a kurvaanyád nehezebb?)

*valószínűleg nem így fogom megmondani ha egyszer sikerül, bár megérdemelné azok után, hogy másfél év után telefonon rúg ki, nem? indok nélkül, true story!

és itt még a net is szar, hiába kiabálok a gmailnek is, hogy betöltödbazmeg, nem tölti. 

 

emlékeztetőnek: töröld az előzményeket, amikor másik munkát keresel a mostani munkahelyeden!

most akkor ott tartok, hogy abban a 2 órában amíg itthon vagyok, elkezdek munkát nézni, mert ki van a f*szom az egésszel, rendes egyetemista akarok lenni, aki rendesen fel tud készülni a vizsgáira, ha akar, bulizni akarok, nem pedig állandóan aludni, vagy háromsörös beszélgetések alkalmával csacsirészegre inni magam, tlálkozni akarok a barátaimmal végre, az életemben egyedül régész a r&r, aki nem csak hogy elmegy szegedre, de még európa-turnéra is megy a zenekarral, az én életem pedig nem halad sehová, és annyira szívesen tanulnék nyelvészetet arabul, meg még a Rettegett Tanszékvezető vizsgájára is szívesebben mennék, mint megint bemenni dolgozni holnap is, ahelyett, hogy régésszel lennék, meg kaját csinálnék neki, mert holnap államvizsgázik, és biztos ötöst fog kapni, én soha nem fogok államvizsgázni, nemhogy ötöst kapni.

elbasztam az életem, soha nem lesznek legszebb éveim...

ír nekem sms-t, hogy jól vagyok-e, reggel nyolcra odajön elém a kolihoz és hoz nekem szendvicset, hogy ne éhezzek nap közben és elkísér és hosszan megölel, milyen milyen édes, régész pedig megharagszik rám, mert nem alszom nála, mert másnap fél nyolcra megyek orvoshoz, mert éjszaka fogta magát az egyik anyajegyem és hirtelen leszakadt és  összevérezte a szép madárkás felsőmet, és most félek, hogy meg fogok halni.*

felvetettem a kérdést az exnek, hogy vajon csak addig lenne ilyen kedves velem a biokémikus, amíg meg nem fektet, azt mondta, hogy ismerve engem nem kell sokáig várni arra, hogy kiderüljön. akartam neki mondani, hogy én már tisztességes lány vagyok és soha nem tennék ilyet, de biztos kiröhögött volna, nem mellesleg lehet, hogy jogosan, így elnézve a sötét múltamat.

*most már kiderült, hogy nem fogok meghalni, legalábbis nem ettől, de tegnap még nagyon meg voltam ijedve.

és akkor felhívnak bazmeg, hogy jó lenne, ha lassan beérnék dolgozni, ha ma már úgysem vizsgázom,  és holnap a vizsga miatt két órával kevesebbet megyek, az már csak mellékes dolog, hogy a hónapban lesz vagy 40 túlórám, ugye? (és ehhez nem adtam hozzá a hat nap kifizetetlen szabadságomat múlt évből, amiért legyenek szívesek kifizetni azt a szaros x-ezer forintot, ami nekik semmi, mert egy ing vagy egy vacsora, én meg majdnem két hétig élek belőle)

ja, és fáj a hátam is, mert tegnap metszeteket pakoltam.

kaja, fürdés, ivan lapsin, tanulás. holnap a sztrájk miatt elmarad a vizsgám, úgyhogy szerdán sűrű napom lesz, vizsga, meló (zsinórban a 8. nap, és most túl rendes vagyok, mert tényleg dolgozom), vonat, miskolc és régész, alig várom. :)

a melóról annyit, hogy nagyon fáradt vagyok, iszonyatosan sok túlórám van, amiért  természetesen nem fizetnek annyit, hogy megérje elbaszni a vizsgaidőszakot, ami egy elég csúnya kezdet után (egyiptológiás tárgyak) most szépen felfelé ível (arabos tárgyak), majd záródik az egész egy vizsgával a Rettegett Tanszékvezetőnél (egyiptológia), aki a múltkori vizsgán annyira megijesztett és elvette az önbizalmamat, hogy egy évig szinte be sem tettem a lábam az egyetemre, na őt nem szeretjük.

és van olyan, aki ilyenkor a szánt a babám, csireg-csörög sej-haj a járom című dalt furulyázza a koliban.

hát normális ez?

még ha akarnék sem tudnék így tanulni. jó lenne, ha valaki itt állna felettem és nap közben néha baszogatna, hogy álljak neki tanulni. vagy hogy látnám valami szörnyű következményét annak, hogy nem tanulok most. (látom most is, inkább csak nem kéne leszarni, ugye?)

soha nem gondoltam volna..

...hogy ilyet fogok írni róla. számtalanszor szidtuk, szidjuk, az édesanyját is sokat emlegetjük, az apját megrugdosnánk legszívesebben. mégis, azt mondom, az Alexandra kedves lány. mert hát nekem, mint csóró diák félállásos fizetéssel (vagy később, akármikor) hogy lenne pénzem ötvenezer forintot  csak úgy egyszerre kiadni szebbnél szebb irodalomra. jó-jó, leírhatja az adóból, leírja, adhatna pénzt is még, de nem ad, adhatna több fizetést, de nem ad.

lehet, hogy túl kicsik az igényeim, de azért mégiscsak örülök, hogy az egész éves bélkidolgozást valamivel jutalmazzák. még ha nem is kerül neki semmibe, még ha nem is ad többet, még ha ettől nem is lesz jobb ott dolgozni, a sok szép, új, és (egy kivételével, ami ajándék) jó könyvtől szép lett a napom kicsit, pedig mióta tudom, hogy régész szegedre megy, sokkal többet félek és szorongok, mint eddig, megint sírva kelek és fekszem, enni sincs kedvem, de valahogy mégiscsak hízok, középkorú, vagy már öregedő antikváriusok húzogatják a hajam viccből, őrült galériatulajdonosok zaklatnak, könyvrestaurátorok tesznek kétértelmű megjegyzéseket, és ezektől kiakadok. ma először összevesztünk régésszel, bár ennek egy kicsit a szívem mélyén örülök egy picit, mert hát számítok én neki, vagy csak valami férfibecsület ez, most megint elbizonytalanodtam.

winter wonderland...

a mai napon mindennél jobban idegesítenek a karácsonyi dalok a munkahelyemen, szeged, bazmeg, pedig már november közepétől lett volna időm megszokni a rémesebbnél rémesebb feldolgozásokat, most kidobjam én, vagy várjam meg, amíg ő teszi meg, most például a coco jumbo christmas edition megy, nekem kell otthagynom, mert ha ő teszi meg, azt nem élem túl, majdnem olyan rossz, mint egymás után ötször meghallgatni a rudolph the red-nosed reindeer-t, mi a f*szt csináljak, különös kegyetlenséggel ölném meg azokat, akik karácsonyi számokat írnak, pedig azt hittem, hogy mi leszünk én leszek majd a szabályt erősítő kivétel, meg azokat is, akik kitalálták, hogy folyamatosan ilyeneket kell hallgatnunk.annyira szerencsétlen vagyok.

egy kurva pók pedig megcsípett múlt héten, eddig csak úgy piroslott, ma meg feldagadt és fáj is, remélem befeketedik és ki kell vágni a karomból egy darabot, vagy az egészet le kell vágni, jézusom, hogy fogok én egy karral akármit is csinálni, úristen, régész soha nem szexel velem többet. nem csak azt szörnyű elképzelni , hogy  a közelemben mászott egy, de hogy rajtam mászott, és belém döfte az undormányos döfőjét* a rohadék...meg fogok halni. ha nem vágják le a karom, azért, ha pedig levágják, akkor azért.

*mindig is jó voltam biológiából

sajnos nem közeledik olyan rohamosan a tizenkettedik munkaórám kezdete (hát még a vége!), mint amilyen gyorsan romlik a kedvem, pedig ma annyira boldogan és kedvesen mosolyogtam és magabiztos és szép és minden olyan voltam, ami én nem vagyok, hogy még a török sráctól kaptam egy ajándék baklavát is.

nyilván csak fáradt vagyok, tegnap egy horda félig magyar némettel buliztam, fél 6ra értem haza, most pedig lefordulok a székről. meg nyilván lehangolnak az alexandra rádiós zenék is, nincs egy olyan sem, amelyik ne a szerelemről szólna. satellite of love, underwater love, now you're gone, you're my wonderwall, one love, one blood, this time i know it's for real, i'm not gonna write you a love song, hey joe, where you goin' with that gun in your hand...

most eljutottam arra a pontra, hogy az összes köszönni nem tudó, okoskodó, mindenhez kurvára értő rohadék vevő agyát legszívesebben egy gecinagy ollóval döfködném pépesre.

az egyik majom idehoz egy könyvet, hogy rossz helyen volt. hát bazmeg, nehogy már neked az legyen a legnagyobb bajod, hogy a tündér lala a szépirodalomban van, nem a mesében, hanem inkább olvass valami értelmeset nora roberts meg wilbur smith helyett, te szerencsétlen, te.

mondhatnám a többit is, de csak még jobban felidegesíteném magam...

(egyébként most kerestem valamit, véletlenül így hagytam az ablakot, és egy vevő elolvasta amit írtam. végtelenül kedves volt ez után, aprót is adott, zacskót sem kért, pedig ő sem köszönt, amikor bejött.)

mi lesz velem, ha nem leszel része az életemnek?

most már tudom: én leszek a legboldogabb ember a világon...

rettenetesen utálom azokat az embereket, akiknek addig vannak szabályok, addig van haverság és addig van jóindulat, amíg az ő érdekeik vannak szem előtt. addig kedvesek, amíg az ő dolgaikat nézed, és a sajátjaid elé helyezed őket. én meg kurvajóarc vagyok, meg kurvanagy lúzer, és csak azért hogy más idióta ne legyen szarban, segítek, vagy mi és én szívok megint, mindig...vicces, hogy mindig ilyen embereket fogok ki, és akkor legyen én a kedves és aranyos és bizalommal teli az emberek iránt...hátpersze...egyemazuzátokat, drágaságok...

a szobai mérlegünk egy seggfej. itt szórakozik velem egész nap. elvileg ő nagyon profi az összes digitális kijelzőjével meg testzsír-százalék mérőkéjével meg ilyesmikkel. de hogy egy nap alatt hízzak 4 kilót, majd ezt követően óránként kevesebb legyek eggyel, amíg lassan-lassan el nem érem az álomhatárt (sajnos ott még nem tartunk, talán majd egy-két óra múlva), ez elég irreálisnak tűnik (bár az is elég nagy kérdés, hogy miért is nézegetem óránként, hogy hány kiló vagyok)...lehet, hogy nem tesz neki jót apukám és a bátyáim testsúlya, akiknél nem nagyon számít az a 4 kiló plusz vagy mínusz, de lehet, hogy csak motiválni akar, hogy több kedvem legyen kimenni mozogni..kedves kis mérleg:)

nem szeretem, ha valakinek még nálam is kevesebb önálló gondolata van...egy ideig szórakoztató, aztán elkezd idegesíteni. és az a baj, hogy nem vagyok mindig toleráns. vegyétek fenyegetésnek:D

azt hiszem nagyon furcsa gondolatok törnek elő belőlem részegen...nagyon-nagyon furcsák,amiket leírok ide, aztán inkább kitörlöm, illetve a piszkozatok között van, hogy én majd magamnak el tudjam olvasni, csak más ne lássa, pedig nyilván azért írtam le, hogy lássák és nyilván ez egy lépés lenne, hogy valahogy fel merjem vállalni azt amit tényleg őszintén leírok, de nem nagyon megy...lépek-visszalépek-lépek-visszalépek-lépek-visszalépek-visszalépek-visszalépek, ennyi az életem, szánalom:D