most eljutottam arra a pontra, hogy az összes köszönni nem tudó, okoskodó, mindenhez kurvára értő rohadék vevő agyát legszívesebben egy gecinagy ollóval döfködném pépesre.
az egyik majom idehoz egy könyvet, hogy rossz helyen volt. hát bazmeg, nehogy már neked az legyen a legnagyobb bajod, hogy a tündér lala a szépirodalomban van, nem a mesében, hanem inkább olvass valami értelmeset nora roberts meg wilbur smith helyett, te szerencsétlen, te.
mondhatnám a többit is, de csak még jobban felidegesíteném magam...
(egyébként most kerestem valamit, véletlenül így hagytam az ablakot, és egy vevő elolvasta amit írtam. végtelenül kedves volt ez után, aprót is adott, zacskót sem kért, pedig ő sem köszönt, amikor bejött.)