sajnos nem közeledik olyan rohamosan a tizenkettedik munkaórám kezdete (hát még a vége!), mint amilyen gyorsan romlik a kedvem, pedig ma annyira boldogan és kedvesen mosolyogtam és magabiztos és szép és minden olyan voltam, ami én nem vagyok, hogy még a török sráctól kaptam egy ajándék baklavát is.

nyilván csak fáradt vagyok, tegnap egy horda félig magyar némettel buliztam, fél 6ra értem haza, most pedig lefordulok a székről. meg nyilván lehangolnak az alexandra rádiós zenék is, nincs egy olyan sem, amelyik ne a szerelemről szólna. satellite of love, underwater love, now you're gone, you're my wonderwall, one love, one blood, this time i know it's for real, i'm not gonna write you a love song, hey joe, where you goin' with that gun in your hand...

sziget_02

először is az első napról: ahogy lenni szokott, hatalmas lendület, soksok pia, backyard babies első sor, szereztem törölközőt (illetve egy felet), rajta a basszusgitáros izzadtságcseppjeivel. a hangom elég vicces, gondoltam is, hogy felhívom a Bélát, hogy helló, mert szereti, ha ilyen a hangom. vannak rajtam érdekes helyeken fájó lila foltok, állítólag elestem a hintajón(fogd meg a fakorlátoooooooot-üvöltötte a tervezőfiú), bár erre nem emlékszem tisztán. olasz fiúval beszélgettem, aki aranyos volt, mert nem akart csúnyán beszélgetni velem magyarul. beszélgettünk helyette például a mary poppinsról, meg a pastaról. és meg is tanultam olaszul, hogy supercalifragilistichespiralidoso.


tegnap pedig ugye kevesebb lendület, fatboyslim-en összetaposott egy nagy néger, másik oldalról pedig egy pöttöm spanyol taszigált, úgyhogy ki is mentünk onnan. tegnap zappa-fan lettem, és tomboltam dolly roll koncerten is, emiatt még viccesebb és torzultabb a hangom.

ajándék nektek: