ha nekem egyszer gitárom lesz....

20 éves vagyok, nagykorú, elvileg felnőtt. plüssállatokkal alszom, de most már nem szorítom őket magamhoz, most már csak ott vannak az ágy végében...2 hónapja mind a hetet próbáltam még átölelni és magamhoz szorítani, most már nem. egy ideje már a kedvenc kispárnám is otthon van, pedig 3 éves korom óta azzal aludtam. féltem a sötétben, rettenetesen, otthon is, nyáron, amikor éjszaka is 30 fok volt és semmi légmozgás, takarót és plédet húztam magamra, hogy megvédjen. most ennek is vége. már a lekvárt sem szeretem olyan nagy hévvel, mint ezelőtt, sőt, már nem is szeretem igazán. egész életemben szerelmes voltam, rajongtam, olvadtam, repültem, mindig, de mostanra belefáradtam a nagy szerelmekbe, nem akarok ragaszkodni, nem akarom, hogy mindig azt kérdezzék: "és veletek mi újság?" nincs erőm, nincs kedvem szeretni, még próbálok, megszokásból, de nem megy, és ez jó, megkönnyebbültem:) és most már Babits verseit is szeretem (amihez ugye fel kell nőni:D), most már csak az kell ahhoz, hogy tényleg felnőtt legyek, hogy tudjak egyedül dönteni, el merjem mondani a véleményemet, ezt meg már kisujjból:D

nyáron mindig elgondolkodom azon, hogy levágatom a hajam, hogy újra csak 10 centis hajam legyen, és arra is késztetést érzek, hogy egész nap calippot egyek (persze nem az utcán, mert ott mindig beszólnak kedves fiatal(és nem fiatal)emberek...) meg hogy Dunaparon borozzak meg a barátaimmal Mályiban beszélgessünk meg szalonnát süssünk, meg Nantes-ban sétáljak, meg tácolós koncerten táncoljak meg rettenetesen igénytelen punkkoncerten pogózzak, meg egy óriási medence mellett caipirinhát igyak, de vagy 15öt, aztán részegen fuldokoljak a medencében, amíg meg nem ment a mellettem szintén részegen fetrengő David Hasselhoff:D
meg miegymás....

Ahelyett hogy hazajöttem volna és tettem volna a dolgom, az esőben sétálva kerestem önmagamat, de nem igazán találtam meg...olyan jó lenne, ha valaki, aki igazán határozott, megmondaná, hogy mit tegyek az életemmel...és olyan jó lenne, ha ez a valaki én lennék...merthogy tudom én hogy mit akarok, csak nehéz rászánni magam arra, hogy a sarkamra álljak, hogy éljem a saját életem, hogy magamért éljek, ne másért, vagy ha másért, érezzem, hogy ő is értem....

Lassan nyitok egy irattartót az "ahová-soha-nem-jutok-el" utazási prospektusoknak....Korzika kezd.

most rettenetesen nagy szükségem van egy új felsőre és egy sütire...azt hiszem tényleg lány vagyok...

szeretnék.....

• piros körömlakkot, vagyis inkább vénából kibuggyanó vér színűt (ahogy egykori történelemtanárom mondta volt)
• egy nagy őszibarackot leszakítani egy fáról, de úgy hogy hideg legyen és miközben az arcomba süt a nap, beleharapok, a leve szépen végigcsorog rajtam és úgy nézek ki mint egy kismalac
• reggelente egy nyuszi motoszkálására ébredni
  
• Erdélyben óriási fák között bolyongva piros ruhában áfonyát enni, dalokat dúdolni
• kisbabát megnevettetni
• újra igazi gyerek lenni, békákat tenni a befőttesüvegekbe, s utána futva-nevetve hallgatni ahogy nagymamám kiabál utánunk, hogy "azanyátokkiscipőit"

......meg egy lottóötöst

no comment

az meg milyen már hogy ha van melegvíz, akkor nyomás nincs......

nem értek én még ehhez a blogszerkesztéshez:(